Egyesületünk elnöke rövid látogatást tett a Széphalmon lévő Magyar Nyelv Múzeumában, és az ott álló Kazinczy Ferenc emlék-mauzóleumban. Amikor megjelent első nyelvjárási kötetünk, abból egy példányt már postai úton eljuttattunk a múzeum könyvtára számára.

A második kötet - Ízös szavak - őzős történetök - megjelenése után elhatároztuk, hogy egy személyes kirándulás és múzeumlátogatással egybekötve juttassuk el a könyvet és a Vásárhelyi beszédös lemez c. DVD kiadványunkat.

A Wass Albert Kör mintegy tíz fős tagsága júliusi találkozóját  a közeli "Szögedébe" szervezte. Felhívásunkat elküldtük ismerőseinknek:

Az ö-zős találkozó után került sor Deák Balázs verseinek meghallgatására.

Ezen a napon hívtuk össze Mindazokat, akik az ő-zős pályázatunkra adtak be hanganyagot, írást.

2023. májusára a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület meghívta Rárósi Anitát - ám ő az utolsó percben lemondta önálló estjének megtartását.

Helyette Benkő László tartott előadást az alábbi meghívó szerint:

Szeretettel vártunk minden versszerető, verset mondó, verset hallgató érdeklődőt a Költészet Napjához kapcsolódóan április 13-án, amikor is

szép számú közönség előtt szavalta Rácz Attila előadó a magyar klasszikusok verseiből összeállított válogatását.

Februári találkozónkon nem csak Vicei Károly vett részt Zentáról, mint előadó, de többen is eljöttek körünk irodalomtörténeti előadását meghallgatni. Ekkor kapta kedves tagunk, Lukácsiné Kádár Éva tiszteletes asszony a felkérést, hogy Zentán is tartson megemlékezést Wass Albert születése 115. évfordulójára és halála 25. évfordulója kapcsán.

 

Szász András barátunktól kaptuk ezt a szép tavaszváró írást. András szeptember második csütörtöki napján lesz újra vendégünk két kötetének bemutatója kapcsán.

Tavasz – A várva várt kikelet

Dőreség azt hinni, hogy március elején véget ér a tél. Mondhatnak bármit a naptárkészítők, időjósok, írhatnak bármit a hírlapok, az agg hadfi még a határban táboroz, bármikor visszafordulhat.

Egy reggelen aztán mégis megtörténik a csoda: a kitárt ablakon rigó füttyét lebbenti otthonunkba az éjszakánként fuvallattá szelídülő böjti szél. A harsány rigófütty, akár az ócska vekker, kiveri az álmot a természet szeméből, s az hirtelen tudatára ébred halhatatlanságának. Mert akár hisszük, akár nem, bizony a természet, akár a föld „csak elalszik, nem hal meg”. S ha már felébredt, serényen munkához is lát. Mintha így akarna rácáfolni azokra, akik szerint a kikelet áprilissal kezdődik. Nem is igen törődik velünk, emberekkel. Saját boldog gondjai kötik le, elvégre menyegzőre készül.

A mandulafák már megszőtték és kiterítették az ara hófehér ruhájához szükséges kelmét. A magnóliák, barackfák feladata a nyoszolyólányok öltözetének előteremtése, míg az aranyesők a lakodalmas menet útját jelölik ki fénylő sárga fürtjeikkel, a színes virágok özönével teleszórt, határtalan táncteremül szolgáló mezőig. Szorgos méhek serege lepi el a szirmaikat bontogató virágokat, hogy illatos, édes nektárral töltsék meg a lakodalmas nép serlegeit. S miközben hangolnak a zenészek, hangszálaikat melegítik az énekesek, sorra érkeznek a telet idegen földön átvészelő vendégek. Némelyek egyenesen Afrika legdélibb csücskéből, mások valamivel közelebbről. Hangosan csevegnek, csárognak, csivitelnek, csacsognak, mesélik élményeiket, közben a szemük sarkából időnként a karmesteri emelvényre lesnek.

Végre megérkezik a mester. S amint fellép a pulpitusra, a vásári ricsaj is megszűnik, mintha elvágták volna. Magasba lendül a karnagyi pálca, s hirtelen mozdulattal beinti a zenekart s a kórust. Felzeng az ősi himnusz, a megilletődöttség némasága szorítja össze a torkokat. Valami olyasféle áhítat ez, amilyen Händel Messiás című oratóriumának dublini ősbemutatóját jellemezte, melynek híres Halleluja-kórusáról maga a mester így nyilatkozott: „Azt hittem a mennyországot látom, és benne magát a nagy Istent.”

Igen. A kikelet nemcsak az ébredés, egyben húsvét és a Feltámadás ünnepe is. A Megváltó, az emberi lélek és az Isten teremtette világ feltámadásáé.

Erről szól a természet minden rezdülése, és erről Dsida Jenő Tavaszi ujjongás című csodálatos verse is:

„…Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett; –

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! –

Semmi se fáj,

Minden örömre,

Tűzlobogásra

Szítja a lelket. […]

Hallga, mi szépen

Csendül a nóta,

Csörtet a csermely,

Csattan a csók!

Messze az erdő

Lombjai közt a

Nyár keze int! –

Hirdeti minden,

Hirdetem én is,

Itt a tavasz!”