2024-01-11

Wass Albert író és Makkai Ádám költő tiszteletére Lukácsiné Kádár Éva tartott előadást 2024. január 11-én 17 órai kezdettel a könyvtár olvasótermében

EMIGRÁNS LÉTBEN HŰSÉG A HAZÁHOZ címmel. Meghívónk képe:

 

Hagyományaink szerint minden év kezdetén, január elején gyertyát gyújtunk Wass Albert író mellszobra előtt. Most is ott gyűlt össze a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület küzel 30 tagja, akik a hideg idő ellenére eljöttek. Előtte hallgattuk meg a beszámolót a Németh László könyvtár olvasótermében. Most is versek hangzottak el Hegyiné Csernus Judit, Benkő László és Deák Balázs előadásában. Lukácsiné Dr. Kádár Éva rövid összefoglalásban méltatta Wass Albert életművét. Kiemelte az író hitvalló hűségét, amellyel írásaiban őrizte és továbbadta a honszeretet lángját, a szülőföldhöz való hűséget és az igazsághoz való ragaszkodást.  Ezek voltak a vezérlő elvei. “Az igazság olyan, mint a napfény. Sem köd, sem füst, sem felleg nem képes örökre rejtve tartani. Minden sötétségen keresztül ragyog egyszer, ha ideje eljön. Ha imával ostromoljuk az Egek kapuját, Megnyílik, életet hoz és eljön az igazság a magyarok földjére (Kanadai Magyarság, 1963)

Wass Albert író életművét egy tőle való idézettel jellemezhetjük: Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.

Egy fiatalabb nemzedék költője Makkai Ádám, aki 1956 után emgirációba kényszerült, de az íróhoz hasonlóan a nagyvilágban is a hazához kötődött és magyarságát mélyen megélte. Gazdag irodalmi örökséget kapott, hiszen édesanyja Ignácz Rózsa Erdélyből áttelepült írónő, nagybátyja, keresztapja Makkai Sándor erdélyi író, püspök, debreceni teológiai tanár. Egy interjúban így mutatkozott be: „Húszévesen mentem el, nyolcvanévesen jöttem vissza, és csodálatos itthon lenni.”  Költőként, műfordítóként a magyar kultúránk terjesztésében nagy szolgálatot tett. Kitűnő képességére, tehetségére felfigyelt Wass Albert, aki Makkai Ádám első verseskötetét lelkesen méltatta és látnoki erővel megjövendölte, hogy a költő a magyar kultúra nagykövete lesz Észak-Amerikában. Makkai a leghíresebb amerikai egyetemeken folytatott tanulmányokat, megszerezte a nyelvészdoktorátusi fokozatot. Amikor Wass Albert a verseskötetét méltatta, már a Chicago-i egyetem nyelvi tanszékének a vezetője volt. Tanított Los Angeles-ben, a Hawaii szigeteken, Honkongban és Szingapúrban, ahol német francia és latin tanárként működött.  Verses kötetei jelentősebb részét már a rendszerváltás után itthoni kiadóknál adatta ki, a 2000-es években lett itthon igazán elismert. Egy antológiát szerkesztett:  A csodaszarvas nyomában címmel, amit angol nyelven is kiadott. Nyolc évszázad legszebb ezer versét szedte össze benne. Kétszeres Kossuth-díjas és Szent István rendi kitüntetésben részesítették. Hasonlóan Wass Alberthez, ő is megvallotta hitét és hűségét a magyarságáról. Lélekben mindig a magyar szóhoz kötődött, bár tudott 7 nyelven:  Akármilyen jól tudom is az angolt, /nem lehetek egy olyan múltra hangolt, amelynek más az etnográfiája. / Testem e földön bár sokat barangolt, Szingapúrban is mind csak magyar hang volt, mi éltetőm: az ős-erő imája.  Költészete más, mint Wass Alberté. Ő posztmodern irányzatot képvisel. Erre jellemző: Tekintélyromboló forradalmiság és hagyománytisztelet egyszerre megfér benne.   Egyrészt formabontó, irónikus, realista, mégis a hagyományhoz való ragaszkodás és mély érzelmi tartalom van jelen. A szakralitás és a profán világ keveredik. Formai gazdagság, a nyelv tökéletes birtoklása és nyelvi leleményesség jellemzi Makkai Ádám költészetét.           

Az is közös pont Wass Albert és Makkai Ádám munkásságában, hogy angolul is megjelent írásuk, - versek és próza - , melyben a magyar irodalmi értékeinket megismertették.  Wass Alberttel ellentétben, Makkai Ádám hazatérhetett, utolsó éveit szülőföldjén töltötte.   2020 január 18-án halt meg, február 19-én Gyászistentisztelet keretében vettek búcsút tőle Buda- pesten, a Fasori református templomban. Áder János akkori köztársasági elnök egyik díj átadásakor így méltatta, és ez mindkét irodalmi nagyságunkra érvényes és igaz:  „Úgy lett világpolgár, hogy közben féltőn óvta hűségét az anyanyelvhez.”