Kodolányi János író születésének 120. évfordulója - 2018. március 14.

Kodolányi János író születésének 120. évfordulója alkalmából  Hegyiné Csernus Judit ismertette az író életét, munkásságát.

Meghívó

Előadásának első részében részletesen kitért az író fiatalkori éveire, melyek visszaköszönnek későbbi műveiben.  Az író a családi viszály miatt lett egész életére nyomorék, nőtt fel anya nélkül, nélkülözte az óvó gyermekkor biztonságát. Úgy nőtt fel, hogy őt nem lehet szeretni. Kritikus modora, sokszor sértő magatartása elriasztotta  embertársait.

Életének nagy szerencséje, hogy felesége személyében megtalálta azt az embert, aki megadta  az érzelmi biztonságot, amit addig nélkülözött, bár házasságkötésük miatt családjaik mindkettőjüket kitagadták.

Kamaszként verseket írt, kötete is jelent meg, de felnőttként már csak prózában tudta elmondani mindazt a nyomorúságot, amit baranyai éveiben megtapasztalt: a földéhséget, gyűlölködést, az egykézést, a családok felbomlását és kihalását. 23 évesen jelentkezett a Nyugatnál, több elbeszélése is ott jelent meg. Később csatlakozott a népi írókhoz. A fasizmus előretörésével a nemzeti öntudat ébrentartásáért regényeiben a magyar történelemből merített témát. Később az archaikus időkbe helyezte mondandóját. Mózes és Jézus történetét dolgozta fel.



Különös egybeesés, hogy Júdás személyében a saját sántaságát, lélekölő gyermekéveit ismerhetjük fel.

A háború utáni évtizedben teljes mellőzöttségben élt családjával. 1957-től viszont 14 kötetben megjelent az életműve, ekkor már csak régi írásai utógondozásával foglalkozott. Súlyos egészség romlása miatt már nem tudott alkotni.

50 éve hunyt el, jelentős életművet hagyott maga után.