2025-05-08

Ezen a napon tartunk ünnepi megemlékezést arról, hogy 20 éve alakult meg Körünk, 20 éve segítjük a könyvtár és városunk kulturális programjait.

20 éves lett a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület.

2025 május 8-án sok tagtársunk, barátunk és érdeklődő jelenlétében ünnepeltük egyesületünk 20. születésnapját, a körnek húsz éve helyt adó városi könyvtárban. 

Benkő László köszöntő szavai:

"Az egyes kortársak szerint nemcsak erdélyi magyar író és költő, hanem gondolkodó, bölcselő, mások szerint a „látó ember”, sőt a magyar táltos életművének terjesztésére, gondolatainak továbbéltetésére alakult meg éppen húsz éve a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület. Magyarságunk és emberségünk erősebbé és mélyebbé tétele vezetett bennünket kezdettől fogva.

Feladatunknak tartjuk az erdélyi íróra ragasztott, a nem ismerésből alkotott előítéletektől, sőt rosszakarat által sugallt indulatoktól megszabadítani - műveinek minél mélyebb megismerésén át - megmutatni a természetszerető, a szülőföldimádó, a humanista, a békességszerető alkotót, akinek tiszta szeretetet hirdető, a szívet-lelket mozdító írókezét, egy láthatatlan isteni kéz vezette egész élete során.

Ezek érdekében kezdtük el megrendezni minden évben a legkisebbeket megszólító, Wass Albert tanúságos írásainak-meséinek meseillusztrációs, és rajzversenyeit, a nagyobbakhoz szóló vers- és prózamondó megmérettetéseket, amelynek eredményeként már néhányan beilleszkedtek egyesületünk életébe. A felnőttek részére elindított, magyar irodalomtörténeti sorozatunk fő célja az volt és maradt, hogy a névadónkhoz hasonló sorsú, elfeledett, elhallgatott magyar költőket és írókat „megidézzük.” Neves helyi előadók, köri tagok sora volt egy-egy előadás összeállítója és közreműködője. Jártak közöttünk olyan ismert emberek, akik szép emlékeket hagytak hátra: Killyén Ilka színész, Petrás Mária népdalénekes-keramikus, Takaró Mihály irodalomtörténész, Bartha József lelkész, Kászoni Zoltán, Szász András írók, Simó József, Sinkovits-Vitay András, Tomanek Gábor előadók, színészek és mások is. Tevékenységünk legnagyobb eredményének - a helyi Tölgyesi Anna és Poós László közös alkotását - névadónk 2011-ben felavatott, egyedülálló mellszobrát tekintjük. Később a hazai tájakat, majd írónk szeretett szülőföldjét kezdtük el bejárni, kapcsolatot keresve az ott élőkkel, akik hasonló gondolkodású magyarok voltak. A jelenlévő kedves zentaiak egy részével máig tart a barátság. Mindig is fontosnak tartottuk a helyi, vásárhelyi értékek megbecsülését, továbbörökítését, ennek legékesebb bizonyítéka a helyi tájnyelv-nyelvjárás ápolása, éltetése. Két írásgyűjtemény, tíz hangzó lemez és több nyelvjárási találkozó viszi tovább kedves és szép vásárhelyi anyanyelvüket. A következő hónap, június 12-én tartjuk nyelvjárási antológiánk harmadik kötetének bemutatóját, itt a városi könyvtárban, amelyre minden jelenlévőt hívunk és szeretettel várunk. Hozzáteszem: mindezeket a célokat, megszületett eseményeket - a W. A. szobor, két könyv kivételével - mind önerőből, tagjaink és támogató barátaink jóvoltából sikerült megvalósítanunk.

Wass Albert életművét végigkísértük gyermekkora erdélyi „tündérkertjétől”, az 1920 utáni kissebségi sorson át, szeretett hegyeinek elrablását megélő, a második világháborúban vitézen helytálló katona, de az öldöklést elutasító emberig. Habár számos rangos elismerésben, irodalmi díjban részesül, több erdélyi és magyarországi kortársához hasonlóan először túlzott románbarátsága miatt ki akarják zárni az Erdélyi Helikonból. Már 1937-ben antiszemitának bélyegzik, mert rámutat egy nép hibáira, 1939-től a királyi-, majd a vasgárdista titkosszolgálat figyeli, írásait lefoglalják, zsidóbújtatóként, de főleg románellenessége miatt vád alá is helyezik. A háború végén - a család földbirtokainak megszerzése miatt - hamis váddal, távollétében, koncepciós perben apjával együtt halálra ítélik. Menekülését, fogságát, majd a bajorföldi szegénységét, feleségét Európában hagyó, de gyerekeivel Amerikába kivándorló írót is követtük. Új otthonra találását - az igazi haza örök hiányával küzdve, aki egyetemi oktatásból tartja fönn családját, majd unokáit is. A hazátlanság örök kínjával magánemberként küszködő író válik az észak-amerikai magyarság ébren tartójává, egyik fő fáklyavivőjévé, - egészen a már soha haza nem térés reménye elvesztéséig. „Amikor kimondom ezt a szót, hogy „Erdély”, ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hűséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is.”

Írásaival, előadásaival a világot nem csak szemlélő, de „látó ember” -ként jobbítani akarta az amerikai-, a helytálló erdélyi - és a hazai hitehagyott magyarokat - talán a világ jóakaratú népeit, embereit is, amelyet így összegzett: „Egy összekuszált világ emberségének lelkiismerete” szeretett volna lenni.

Én most azt kívánom a huszadik évét ünneplő, Wass Albert nevét viselő vásárhelyi egyesületünk tagjainak és jelenlévő minden kedves vendégeinknek, hogy az író szavaival: ne egymás ellen dolgozó, „rontó”, emberek, ne csak „gyűjtő”, azaz fogyasztó emberek, hanem „látó”, tehát jó, igaz, egymásért munkálkodó és építő emberek legyünk."

Az olvasóteremben rögtönzött kiállítást tekinthetett meg a közönség régi dokumentumokból, könyvekből, emléktárgyakból:

Megkoszorúztuk a Wass Albert szobrunkat:

A Wass Albertről elnevezett kőfal kapunál Szenténé Kálvai Mária domborművéhez is vittünk koszorút:

Ezt követően megnéztük az íróról szóló helyi alkotók által készített Csillag-ösvényen hazatérek újra c. Hűvös Oszkár által készített portréfilmet, amelyben közreműködött Kerekes László, majd a 2009. -es, „Kit az özönvíz meghagyott…” c. színházi összeállítás felvételből részletet láthattunk, amelyben szerepeltek: Bajnócziné Rácz Éva, Benkő László, Papp István, Nagy Gyöngyi, Mónus Bálint, Kiss Gerda, Sófalvy Ancsa népdallal és hegedűn.

Az emlékdélután zárásaként visszaemlékezéseket és névadónk műveiből álló irodalmi összeállítást hallhatott a  megjelent közönség.

Benkő L.: Mért sír a szél?  Juditka: Isten sír… Csáki Zsolt: Százéves dal …(részlet)  Novák Vivien: Gyertyaláng (részlet) Deák Balázs: Karácsonyi versek II. (részlet), Török Beáta: Az összetartás erejéről, Hegyiné Csernus Judit: A bujdosó imája, Benkő László: Láthatatlan lobogó, Varga Dániel: Erdély, végül Mészáros Zoltán: Ki a magyar?

Fotók az előadókról, vendégeinkről, akik vállalkoztak Zentáról és Törökszentmiklósról arra, hogy együtt ünnepeljenek velünk:

Az esten minden résztvevő kapott egy emléklapot körünktől:

Köszönjük azoknak, akik együtt ünnepeltek velünk, hogy megtiszteltek jelenlétükkel bennünket.