SZENTÉNÉ KÁLVAI MÁRIA

 

 

Szeged, 1939. szeptember 7. - Szegvár, 2022. július 28.

 Adatok alkotói tevékenységéről ide kattintva olvasható.

 

Szomorúság költözött a szívünkbe, amikor arról értesültünk, hogy Marika nincs többé.

Számtalan szállal kötődött Körünkhöz, körünk tagjaihoz, a Zentán élő ismerőseinkhez. Jött velünk kirándulni Erdélybe többször is, hozta rajzfelszerelését, és gyakran ott a helyszínen rajzolt, festett, de volt, hogy fotón őrizte meg a lefesteni kívánt dolgokat.

 

Sok esetben kértük fel a Wass Albert meseillusztrációs pályázatra beérkezett rajzok zsűrizésére, díjkiosztására, amelyet mindig szívesen, lelkiismeretesen vállalt.

Számos illusztrációval gazdagította körünk 10 éves évfordulójára kiadott emlékkönyvét, mely teljes terjedelmében olvasható weboldalunk Kiadványaink menüpontjában.

Erre az évfordulóra készült el kisplasztikája Wass Albertről, amikor a kőfalkapuk elnevezése került előtérbe. A könyvtár udvarán is található egy kőfalkapu, amelynek a Wass Albert nevet adtuk.

Sajnáljuk, hogy nincs többé, hogy ezután az égi mennyek országában fest, és mi azokat a festményeket nem láthatjuk.

Számtalan fotó örökíti meg közös, örömteljes pillanatainkat.

Vidám természete, kedves hangja hiányozni fog.

Emlékét megőrizzük.

A Wass Albert Irodalompártoló Egyesület által 2016-ban kiadott "Írások vásárhelyi nyelvön" című kötetben jelent meg Marika írása, amelyet most azért hozok ide is, mert életéből egy szeletet idéz nekünk. Körünk évente meghirdetetésre kerülő ö-zős nyelvjárási pályázatára érkezett az írása.

"Szenténé Kálvai Mária: Hogyan kezdődött tanítóságom

Gyüttem, möntem mindönfelé. Szömléltem a világot szépségökbe gyönyörködtem. Mögismerködtem új helyzetökkel, embörökkel. Emléközetömbül előgyünnek a mögélt eseményök.

Szögedébe éltem akkoron, midőn a középiskolát végöztem. A tanítónőképzőbe az utolsó évesöknek az osztályfőnök határozta mög, hogy hová möhetnek a gyakorló évükre. Mögkaptam a címöt, hogy Felgyő. Ha Algyő a közelünkbe terjöszködik, akkor ez së löhet messzire - gondótam.

Lassan elérközött az idő az utazásra, augusztus 15-én.

Mögérközés után mán szeptemberig a szolgálati helyön köllött maradni. Nem vót nagy kedvem a tanítóskodáshoz, mer inkább művészeti iskolába vágyódtam. A körülményök sajnos ezt nem tötték lehetővé.

Az iskolánk indulójában is azt köllött énekölni, hogy „A kis tanyán tanítók köllenek”. Szöröncsére a gyerökök szeretete röndbe vót bennem, a tanításhon is vonzódtam, szömöm előtt ëgy cél lebögött: művésztanár löszök.

A busz Csongrádra tartott. No de hol lössz az a mögálló, ahol neköm lë köll majd gyünnöm a buszrul? Felgyő, tanyaközpont a szélmalomnál. Ez adatott mög személyös végállomásomul.

Mögérköztem. Az iskola kihalt. A tanítói lakásokba sönki. Végül mögtanáltam az igazgatóhelyöttest.

Eligazítása elkeserítött. Még három kilométert möhetök az én tanyai iskolámig. Neköm köll az 1-4 osztályt tanítani ëgyelőre, mer a társam beteg.

Az idő remekölt, a nap melegön sütött. elindultam a lóré sínök között a célomig. Közbe váltig az járt a fejembe, hogy milyen löhet az életöm az elkövetköző időbe. Reményködtem, hogy tudok majd föstögetni mög rajzolni.

Elkedvetlenödtem, nagyon szöröncsétlennek éröztem magam.

A kufferom ëgyre nehezebb lött. Fáradtságomba még a táj újdonság- varázsa is elenyészött. Végre önálló, fölnőtt löhetök. Hüm, de milyen áron? Kételyök között, de nagyon kíváncsian közelödtem.

Ëgyször csak előtűnt a majorság mög a szép nagy épület, az iskolám. Mögleltem a takarítónőt, oszt enyim lött az iskola kúcsa. A folyosórúl nyíltak a tantermök mög a szógálati lakás. A lakás ajtaját belülrül csak madzaggal löhet rögzíteni.

Üres lakás van, de min fogok aludni? A takarítónő segítségömre sietött tanácsával:- kérjek a gazdaság irodájába mönve a munkásszállón ëgy szalmazsákot. Möglött a szalmazsák, oszt én sírva húztam a szérű felé. Ëgyször csak ott termött ëgy pöttöm gyerök. „Maga az új tanító? – kérdözte. Édösanyám kűdött segíteni. A jól mögtömött szalmazsákon mög a bőröndömbül elővött kispárnán mög pokrócon - a nagy üres szobába sírva aludtam el. Vizet röggel az udvaron lévő gazdaság istállójábul hozhattam. A lovász jót röhögött, látva a lovaktul való félelmömet.

Bútorzat hiányába a tanterömbe löhetött az asztalnál ülni, mög önni.

Pár napig bírtam a magányt, mer csak a hónap végin köllött a központi iskolába mönni eligazításra.

Magányos létömbe elhatároztam, hogy itt, de mán most befejezöm tanítói pályám, ami még el së kezdődött. Fölültem ëgy buszra oszt hazamöntem. Otthon mögijedtek, hogy nem akarom lëtőteni a gyakorló évem. Édösanyám mögvigasztalt, ígérte, hogy összeszödnek bútorokat a szobámba, mög néhány napra ű is kigyün hozzám.

Másnap édösapám ódalkocsis motorján némi szükségös holmival visszavitt.

Végül mögszoktam, oszt a mögszeretött gyerököket lelkösen tanítottam. Fölfödöztem a tájba rejlő szépségöket. Sokat csavarogtam a Tisza partján lévő erdőbe, rajzolhattam mög föstögethettem. Ezön képeim látván fölügyelőm hozzásegítött, hogy rajztanár löhessek. Ha nem adjuk föl az álmainkat, vágyaink végül mégis teljesülhetnek."

Marika grafikája Wass Albert: Veletek maradok című verséhez...

 

Wass Albert: Veletek maradok

Ha majd feljön a nap, hogy többé nem találtok
azért ne búsuljatok én itt leszek még.
Megtalálhattok majd a lemenő napban
és esti röptében vízimadaraknak,
lappantyú rikoltó, párhívó szavában
s távoli hangjában egy méla bagolynak.
Itt leszek mindég, őrt állva erdők csöndje fölött
s álmotok vigyázva.

Mikor vágytok velem együtt lenni,
csak ki az erdőre menjetek
s álljatok meg valahol útnak oldalában
s figyeljetek.
Puha susogásában a fáknak
engem hallotok majd,
amint kutyáimmal átsétálunk
lepergő évek örök vadászmezőin.

Örvendjetek virágnak, lepkének, madárnak,
egy halvány kis csillagnak az ég peremén
s hagyjátok, hogy az est megannyi árnya
gyengéden magához vonjon kebelén.

Mosolyogjatok csak
és én majd visszamosolygok rátok
az örökkévalóságból.
Papitok, különben czegei Wass Albert.