2021-06-10
3. ő-zősök találkozóját tartottuk június 10-én, ahol a 2020-ban meghirdetett ő-zős pályázatunkra beérkezett alkotásokból kaphattak ízelítőt a jelenlévők.
A megjelenteket Benkő László, az Egyesület elnöke köszöntötte, majd Sipka Rózsa - aki a pályamunkákat lektorálta - szólt a résztvevőkhöz.
Ezt követően közreműködtek: Hegyiné Csernus Judit, aki a sajátja mellett Vörös Pál mostani írását is fölolvasta, Sinkáné Magyari Gabriella, és Bálint Jánosné Ilike.
A pályázaton résztvevők ezúttal lemezt kaptak ajándékba, amelyen mp3-as formátumban a most beérkezett hanganyagok szerepelnek, valamint a tavaly megjelent "Ízös szavak - őzős történetök" című könyv elmúlt évi könyvbemutatójának videofelvétele.
Nagy örömünkre szolgált, hogy Kis Ernő pályázónk szó- és szólásgyűjteménnyel pályázott, felépítése és tartalma nem teszi azt lehetővé, hogy hanganyag készüljön belőle, de a következő web-oldalon minden érdeklődő elolvashatja :
Samu János, külföldön élő, de vásárhelyi születésű, ő-zni tudó honfitársunk, aki évek óta rendszeresen küldi pályázatait felhívásainkra, az alábbi levelet küldte önmaga helyett a résztvevőknek:
"Kedves barátaim, kedves írótársaim!
Négy évvel ezelőtt én is ott vótam köztetök személyösen. Nagy öröm vót ez neköm. Sajnos az idén nem sikerült elrepülni, pedig szerettem vóna. Szöröncsére nem egészségügyi okokbul nem möntem.
Nagyon jó ötlet vót kiadni írásaink gyűjteményit, mer’ nagyon jó írások vannak benne, oszt vótak bizony olyanok, amiket a saját írásaimnál is jobbnak tanáltam. DE, - oszt ezt mind nagy betűvel írom – ezök adtak ötletöt neköm arra, hogy hogy javítsak az írásom elröndözésin, mög hogy hogy csiszolgassam tovább a stílusomat.
De tán a legfontosabb az, hogy azon kívül, hogy az asszonypajtással mög a fölnőtt gyerökeimmel csak így a mi kedves vásárhelyi nyelvünkön beszélök, írásba’ is ezt használom majdnem mindig, mög levelezésbe is, de különösen a fészbukon. Ennek kettős célja van: mög akarom mutatni, hogy nem csak az anekdótázásba’ löhet vásárhelyiesen beszélni, fogalmazni, írni, hanem mindön témába’, mer’ mink még a teljesen új szavakba’ is tudjuk, hogy hova gyün majd az ö, az ő, az ü mög az ű. Ez mán a vérünkbe’ van.
A másikra a bennem bújkáló vásárhelyi kisördög vitt rá. Ez pedig az, hogy szeretök ëgy kicsit borsot törni a fészbuk cenzorainak az orra alá, mer’ ugyë űk mindönt, amit mink föltöszünk a fészbukra, azonnal angolra fordítanak a fordítóprogramjaik segítségivel, de ezök a programok nem tudnak mindön vásárhelyi nyelvön írt szavunkkal mögbirkózni –hát hagy törjék a kobakjukat.
A lényeg viszont az, hogy nem szabad eltávolodnunk vásárhelyi anyanyelvünk gyakori használatátul, mer’ ezzel a gyakorisággal lassítjuk annak kihalását. Tudom, vannak, akik kifogásolják, sőt ëgy magyar internetös lap nem is engedte mög, hogy bármit is közzétögyek az ű lapjukon, mondva, hogy „a magyarok nagy része nem érti mög ezt a régi parasztbeszédöt”. Hát sajnálom ezt a szerkesztőt, mög azt is, hogy ennyire lëböcsüli a magyarokat. Nem alkudtam mög. Nem írok nekik.
Ezt csak példának hoztam föl, hogy mikkel köll néha szömbenézni, oszt ëgyúttal arra szeretnélek bennetöket is kérni, hogy tik is használjátok mindön nap, mög löhetőleg mindönütt a mi szép őzésünket. Tik nevessétök ki azokat, akik ezér’ kicsúfolnak vagy kinevetnek bennetöket. Mink többet tudunk mink űk. Mink tudunk beszélni, szavalni, énekölni olyan nyelvön – vásárhelyi nyelvön – amin űk nem tudnak. Oszt szoktassuk rá erre a fiatalokat is, hogy tovább vigyék ezt a kincsöt miután mink mán eltávoztunk az örök vadászmezőkre.
Jó egészségöt kívánva, mög Isten áldását kérve rátok szeretettel üdvözöllek bennetöket.
Samu János, 2021. június 9."
Levelét Benkő László olvasta fel a résztvevőknek.